Én
Hálát adok az égnek, hogy megmutatta a helyem,
Már tudom mit kell tennem és nem töröm már a fejem,
hogy tegnap még senki, de ma már egy boldog ember,
a szerelmem irántad végtelen mint a tenger.
Te vagy nekem minden, csak te az akire vágytam,
a régi életem én már rég falhoz vágtam.
Nem érdekel a múltad és az sem amiket tettél,
megőrülök érted és köszönöm hogy az egyém lettél.
Sajnálok mindent, amit én a fejedhez vágtam,
meggyónom most a bűneimet, mindent megbántam.
És azt is tudom, hogy nekem nem kell már senki más,
a soraim hozzád most mint egy lelki vallomás.
Nélküled én senki, a szívem meg is halna,
a lelkiismeretem engem egyből felfalna.
Te vagy az, ki bajban reményt adott nekem,
csak egy kérésem van hozzád: legyél mindig velem.
Veled együtt ébredni csodálatos dolog,
kéz a kézben, te meg én, a világ velünk forog.
Csak két szó van most a fejemben ami vétkes,
nem szégyellem a soraimat, szeretlek édes!